DEFENDO
reális önvédelem

A Defendo története



Az 1900-as évek elején a világ egyik legveszélyesebb városa Sanghaj volt, ahol a Sanghaji Városi Rendőrség kötelékében szolgált két brit rendőrtiszt, William E. Fairbairn és Eric.     A. Sykes. Látva, hogy milyen magas a járőrök sérüléseinek és elhalálozásának aránya az utcai letartóztatások és járőrözések során, Fairbairn zseniális ötlettel állt elő: több száz sérüléssel vagy halállal végződött rendőri intézkedés jegyzőkönyvét gyűjtötte össze és szakemberek bevonásával megkezdte azok kiértékelését tudományos módszerekkel. A kutatásban részt vettek pszichológusok, orvosok és természetesen Fairbairn és Sykes is. Céljuk az volt, hogy egy minden eddiginél hatékonyabb és gyorsabban tanulható közelharc rendszert dolgozzanak ki. A gyűjtő- és kutató munka éveken át tartott, Fairbairn 1926-ban Defendu néven meg is jelentette könyvét. A rendszer oktatását követően jelentősen visszaestek a rendőröket ért támadások és sérüléssel járó intézkedések.
 

A sikeres újítás meghozta Fairbairnnek és Sykesnak az ismertséget és mivel a második világháború idején a szövetségesek kétségbeesetten kerestek minden lehetőséget és megoldást, hogy a német előrenyomulást megakadályozzák, Fairbairnt és Sykest Skóciába vezényelték, hogy a szövetséges erők speciális alakulatait képezzék ki. A korábbi rendőri rendszer ott még tovább egyszerűsödött, hiszen a brit, amerikai és kanadai katonáknak kevés eszközzel kellett a legnagyobb pusztítást végrehajtani a legrövidebb idő alatt, mindenféle szabályoktól mentesen. Ami addig tehát az önvédelemről szólt, átalakult halálos erővé. Ezt a rendszert tanulták a méltán hires-hírhedt Night Squads és a Devil’s Brigade deszantos egységek tagjai is. Szintén itt kapta a kiképzését Rex Applegate az USA hadseregének ezredese, valamint Anthony Biddle ezredes, aki a USA gyalogságának, tengerészgyalogosainak és rangereinek kiképzéséért felelt. Ez a rendszer alapozta meg a CIA, az FBI és az OSS tagjainak oktatási anyagát. Fairbairnnek és Sykesnak köszönhetjük továbbá a mai, modern maroklőfegyveres lövészet alapjait, a lövedékálló mellényt és a Brit Speciális Erőknél rendszeresített jellegzetes formájú Fairbairn-Sykes tőrt.

   A Defendu már azokban az időkben is dinamikusan fejlődött, mindig megfelelt az adott feladatkörnek és válaszokat keresett az új kihívásokra. A kiképző táborokban összpontosult mindaz a tudás, amely lehetővé tette, hogy a kikerülő katonák, elit alakulatosok és titkosszolgálati operátorok túléljék az ellenséges közeg megpróbáltatásait. Az ott dolgozó kiképzők valamennyi tagjának ismeretanyaga és tapasztalata befolyással volt Fairbairnre és ezáltal a Defendu-ra, tökéletesítve a mozgásanyagot, a taktikai és mentális képzést. A második világháborút követően ezek a kiképzők és katonák a világ minden tájára eljutottak, így az addigi egységes, egy kézben összpontosuló rendszer több szálon kezdett el tovább futni, és a Defendu név később Defendora változott.